Szeretettel köszöntöm Önöket az Incitato művésztábor 20. kiadása zárókiállításának megnyitóján! A kiállítás huszonöt táborban résztvevÅ‘ vagy a táborba művét beküldÅ‘ művész alkotásából áll össze, akik az idén, deklarált módon a nagyobb szabadság és tágabb értelmezhetÅ‘ség indokával választott Álomló témára alkothattak.
Az álom összefüggéstelen, de látszólag logikus forma, melyben minden megtörténhetik, minden lehetséges, minden valószínűsíthetÅ‘. Az idÅ‘ és tér dimenziója az álomban nemlétezÅ‘ tényezÅ‘. Az álom egy létezÅ‘, ám fokozatosan jelentéktelenné váló alapra szÅ‘ a képzelet erejével új mintákat, mely az emlékezet, tapasztalat, szabad asszociáció, valószerűtlenség és alkalmi költészet sokszínű egyvelegét eredményezi. Az álom egy a valóságostól eltérÅ‘ dimenzió, melyben a képzelet és az emberi személyiség összetevÅ‘i hasonló módon válnak alkotássá, akár a művészi gyakorlat során.
Mint olyan, a művészetet a legsokszínűbb módon a legÅ‘sibb idÅ‘ktÅ‘l foglalkoztatta az álom témája, gondolata. Már bibliai témák kapcsán kihívást jelentett az álomkép és az álmodó realitásba gyökerezett alakja kettÅ‘sségnek egyidejű megjelenítése, például a Jákób létrája vagy József álma témák kapcsán. A reneszánsz korának leglátványosabb, legmonumentálisabb és ünnepélyesebb művészi sorozatai az álom világában játszódó irodalmi alkotásoknak, például Dante Isteni színjátékának vagy Petrarca Diadalmeneteinek képzÅ‘művészeti megfogalmazásai. A Capriccio művészi műfaja, melyet Jaques Callot, Gianbattista Tiepolo vagy Giovanni Battista Piranesi emeltek remekmű szintre, az álomhoz hasonló módszerekkel építi kompozícióit, látszólag valós elemeket úgy rendelve egymás mellé, úgy kombinálva, úgy arányítva, ahogy azok a valóságban nem léteznek vagy létezhetnek. A modern művészet, jelesen Chagall, a műalkotást egy olyan negyedik dimenzióként értelmezi, mely határozottan elkülönül a valóságos világtól és saját belsÅ‘ szabályrendszerrel rendelkezik, akár egy álom. Matisse, Bergson nyomán, a művészi alkotás folyamatát tekinti az álmodással hasonlatosnak és azt vallja, hogy a művész az alkotás pillanatában függetlenedik saját énjétÅ‘l és kizárólag ösztönei segítségével alkot.
EbbÅ‘l a kultúrtörténeti hagyományból merítenek a mai kiállítás művészei is, akik a festészet, különbözÅ‘ grafikai technikák, kisplasztika és fotográfia médiumában, a miniatúrától a nagyméretű vászonig terjedÅ‘ méretben alkották meg sajátos álomszíntereiket, melyben a fÅ‘szereplÅ‘ ló, álmaik követévé vált. Módszereik a művészet hagyományos toposzainak sorába írhatók. A legjellemzÅ‘bb értelmezés a lovat az égi szférába emeli, az égre vetíti, égitestek fölé emelkedve ábrázolja, a repülést sokszor alátámasztva a szárnyalás és szárnyak motívumával. Az álomvilág dimenziójának megteremtése egyrészt a tér- és idÅ‘meghatározó elemek tudatos mellÅ‘zése vagy megsemmisítése révén történik vagy a valós elemeknek a valóságból nem ismert egymás mellé rendelése révén. Egyes munkák sikeresen építik le a fÅ‘motívumot művészi eszközökkel jelzésértékűvé, újra az álomhoz hasonló érzést váltva ki, ahol pontosan tudjuk mirÅ‘l van szó akkor is, ha nem látjuk a teljes képet. Van ahol a káprázat újjáteremtése az, ami az álomvilágba emel, melynek hátterében az elÅ‘tűnÅ‘ és eltűnÅ‘, árnyékot gyÅ‘zÅ‘ vagy árnyékba veszÅ‘, pörgÅ‘, zuhanó, vágtató lovak válnak az alapvetÅ‘ mondanivaló kifejezÅ‘ivé, máshol a ló dinamikája és a körülötte lévÅ‘ elemek és alakok mozgása válik az álomból ismert repülés vagy zuhanás érzésének követévé.
Az Incitato művésztábor, mely a lovat, a művészetnek és a művészmesterségnek ezt az örök és talán legnagyobb kihívását jelentÅ‘ alanyát avatta visszatérÅ‘ témájává, immáron húsz éves. S miközben mostmár évrÅ‘l évre figyeli a közönség, hogy maradt-e még feldolgozatlan lovas téma és tudnak-e még újat mondani a zárókiállításon a kritikusok, a tábor összeforrott egésszé alakult. A technikai és művészi módszerben egyaránt színes sokféleséget mutató művészközösség, a tábori jelenségnek, az együtt alkotásnak az önkéntelenül egymásrahangoltságba torkolló hatásán túlmenÅ‘en, kialakítot egy közös megközelítést, egy hasonló értelmezést, mely a tábornak sajátja és cégére is lassan. Az Álomló tehát nemcsak egy újabb téma-feladat, hanem a művészet maga, szintézis és hitvallás, mely méltó választás ezen az ünnepi évfordulón.
