2012
INCITATO 2012 – ÁLOMLÓ
Bálint Ágnes

Szeretettel köszöntöm Önöket az Incitato művésztábor 20. kiadása zárókiállításának megnyitóján! A kiállítás huszonöt táborban résztvevő vagy a táborba művét beküldő művész alkotásából áll össze, akik az idén, deklarált módon a nagyobb szabadság és tágabb értelmezhetőség indokával választott Álomló témára alkothattak. 

Az álom összefüggéstelen, de látszólag logikus forma, melyben minden megtörténhetik, minden lehetséges, minden valószínűsíthető. Az idő és tér dimenziója az álomban nemlétező tényező. Az álom egy létező, ám fokozatosan jelentéktelenné váló alapra sző a képzelet erejével új mintákat, mely az emlékezet, tapasztalat, szabad asszociáció, valószerűtlenség és alkalmi költészet sokszínű egyvelegét eredményezi. Az álom egy a valóságostól eltérő dimenzió, melyben a képzelet és az emberi személyiség összetevői hasonló módon válnak alkotássá, akár a művészi gyakorlat során. 

Mint olyan, a művészetet a legsokszínűbb módon a legősibb időktől foglalkoztatta az álom témája, gondolata. Már bibliai témák kapcsán kihívást jelentett az álomkép és az álmodó realitásba gyökerezett alakja kettősségnek egyidejű megjelenítése, például a Jákób létrája vagy József álma témák kapcsán. A reneszánsz korának leglátványosabb, legmonumentálisabb és ünnepélyesebb művészi sorozatai az álom világában játszódó irodalmi alkotásoknak, például Dante Isteni színjátékának vagy Petrarca Diadalmeneteinek képzőművészeti megfogalmazásai. A Capriccio művészi műfaja, melyet Jaques Callot, Gianbattista Tiepolo vagy Giovanni Battista Piranesi emeltek remekmű szintre, az álomhoz hasonló módszerekkel építi kompozícióit, látszólag valós elemeket úgy rendelve egymás mellé, úgy kombinálva, úgy arányítva, ahogy azok a valóságban nem léteznek vagy létezhetnek. A modern művészet, jelesen Chagall, a műalkotást egy olyan negyedik dimenzióként értelmezi, mely határozottan elkülönül a valóságos világtól és saját belső szabályrendszerrel rendelkezik, akár egy álom. Matisse, Bergson nyomán, a művészi alkotás folyamatát tekinti az álmodással hasonlatosnak és azt vallja, hogy a művész az alkotás pillanatában függetlenedik saját énjétől és kizárólag ösztönei segítségével alkot.

Ebből a kultúrtörténeti hagyományból merítenek a mai kiállítás művészei is, akik a festészet, különböző grafikai technikák, kisplasztika és fotográfia médiumában, a miniatúrától a nagyméretű vászonig terjedő méretben alkották meg sajátos álomszíntereiket, melyben a főszereplő ló, álmaik követévé vált. Módszereik a művészet hagyományos toposzainak sorába írhatók. A legjellemzőbb értelmezés a lovat az égi szférába emeli, az égre vetíti, égitestek fölé emelkedve ábrázolja, a repülést sokszor alátámasztva a szárnyalás és szárnyak motívumával. Az álomvilág dimenziójának megteremtése egyrészt a tér- és időmeghatározó elemek tudatos mellőzése vagy megsemmisítése révén történik vagy a valós elemeknek a valóságból nem ismert egymás mellé rendelése révén. Egyes munkák sikeresen építik le a főmotívumot művészi eszközökkel jelzésértékűvé, újra az álomhoz hasonló érzést váltva ki, ahol pontosan tudjuk miről van szó akkor is, ha nem látjuk a teljes képet. Van ahol a káprázat újjáteremtése az, ami az álomvilágba emel, melynek hátterében az előtűnő és eltűnő, árnyékot győző vagy árnyékba vesző, pörgő, zuhanó, vágtató lovak válnak az alapvető mondanivaló kifejezőivé, máshol a ló dinamikája és a körülötte lévő elemek és alakok mozgása válik az álomból ismert repülés vagy zuhanás érzésének követévé.

Az Incitato művésztábor, mely a lovat, a művészetnek és a művészmesterségnek ezt az örök és talán legnagyobb kihívását jelentő alanyát avatta visszatérő témájává, immáron húsz éves. S miközben mostmár évről évre figyeli a közönség, hogy maradt-e még feldolgozatlan lovas téma és tudnak-e még újat mondani a zárókiállításon a kritikusok, a tábor összeforrott egésszé alakult. A technikai és művészi módszerben egyaránt színes sokféleséget mutató művészközösség, a tábori jelenségnek, az együtt alkotásnak az önkéntelenül egymásrahangoltságba torkolló hatásán túlmenően, kialakítot egy közös megközelítést, egy hasonló értelmezést, mely a tábornak sajátja és cégére is lassan. Az Álomló tehát nemcsak egy újabb téma-feladat, hanem a művészet maga, szintézis és hitvallás, mely méltó választás ezen az ünnepi évfordulón. 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Programming by: Pagelex™  |  Host by: BexHost.com