A kiállítás ünnepe által visszalépünk a mitikus idÅ‘ újra megélhetÅ‘ keretébe. A távoli megjelenítése, annak elÅ‘térbe hozása és múlt idézése szepjátékba hozza az alkotót. Mitikus lények, héroszok, teremtÅ‘ erÅ‘vel létezÅ‘ hÅ‘sök, világrendet fenntartó hiedelmek idézésével közelít saját világnézeti álláspontjának kijelöléséig vagy távolít a formával való játék szabadsága fele.
A tárlat a kultúra hálójában élÅ‘ alkotó vallomása. A kötÅ‘dések keresése és sokszínű képzettársítás szabad asszociációinak együttes lélegzete jelenik meg itt. Nemzeti örökségünk kollektív emlékezetébÅ‘l felhozott képek identitásunk, közösségbe tartozásunk, sárkányölÅ‘ feladatvállalásunk kihívásait vetítik elÅ‘re. A múlt története, a szüzsé alapja örökérvényű meg-megújuló próbatételeket mutatja meg a megmaradásért. Mai életünket a múlt tükörképeire vetítve lehetÅ‘ségünk van az alkotásban a hÅ‘s szerepkörével azonosulni, az egyértelmű igazságok kinyilatkoztatására, így akár a patetikus hangnem vállalására is.
Ábrahám Jakab grafikái a ló társaságában az egyént mutatja meg. Döntéshelyzetek, archaikus fohászok, elszánt akarat, a kijelölt sors felvállalása mutatkozik meg képein. A nagy változások elÅ‘tt csendbe burkolózó meditációk hÅ‘seit mutatja be. A ló alakjainak elmozdulása, elÅ‘rehaladásra való törekvésük a változás és változtatás sorfordító helyzeteit mutatja.
Ábrahám Imola az örök visszatérés mítoszait keresi. HÅ‘siesség és csínytalan dinamizmus egymást egészíti ki. Képein befele gyűrűzÅ‘ körök alakulnak ki, és próbatételein a biztonság, és a meg-megújulú derű van jelen.
Csutak Levente nemzetet idézÅ‘ képei az egységet mutatják meg. Szimbiozis van pogány és keresztény kultúrkör között, egymás térfeleit kiegészítve jelenik meg az erÅ‘s nemzeti karakter.
Deák Barna képei az Incitato eddigi tematikáihoz nyúl vissza. Pegazus hátán az alkotó önfeledt életvitelét ekszatikus pillanatban és ironikus ábrázolásban együtt mutatja be. Játékos frisseséggel idéz és dinamikus élethelyzeteket hoz közel az egyén életébÅ‘l.
Deák M. Ria képei a ló önfeledt mozgásán keresztül a létezés szabadságvágyát fogalmazza meg. Nem korlatozva útvesztÅ‘kkel, a tiszta ösztön szabad kiáramlása teszi nemes ember érzések hordozóivá. Lovai jól érzik magukat légüres terükben, a mindenséggel mérik magukat.
Dimény András lovas képein a cselekvÅ‘ erÅ‘ mutatkozik meg. Változtató szándékkal vállalja a küzdésben résztvevÅ‘ megmérettetést, amiben az esetleges veszteség sem tántorítja el a szembeállástól. Eszprexív lendület és színek lüktetÅ‘ ereje irányít. Szentgyörgy alkotásán felismerhetÅ‘ a Fehérlófia ezelÅ‘tti kiállításon meditáló figurájának miniatürizált idézése. ErÅ‘ss Sándor kitörési célpontot találó, erÅ‘s kontrasztot teremtÅ‘ és mozaikos elemekbÅ‘l folytonosan körbejáró léthelyzetet mutat be.
Gonda Zoltán vásznain szürrealisztikus szabad képzettársítással ismerjük fel a ló ábrázolásába veszendÅ‘ önmagunkat. A küzdelem pillanatképeit emeli ki, nagyítja egyetemes rangra. Színek hordozta víziók kelnek életre.
GyÅ‘ri László szobra zárt struktúrájával alkot modern formát az Å‘si hitvilág rituális mozzanatairól.
László Ákos táltosa az örök körforgás ciklikus mozgásában teremt egységet profán és transzcendens között.
Miholcsa József faragott tábláihoz a népművészet Å‘si elemeinek kódjaiból építkezik. Világszinteket jelöl ki, nemzeti karaktert emel ki. A kompozíció struktúrája és az organikus anyag egysége egymás hatásában teljesedik ki.
Nagy Lajos fotóin a felsorakozás retorikája alkot sajátos jelentést. Ez a filmképek szabályos ismétlÅ‘désének érzetét is életre kelti.
Orth István légies alkotása a mitikusban rejlÅ‘ fenséges örökérvényűt az esendÅ‘ egyszerűségével emeli ki. Játékos formavilág és érzelemgazdag vágyakozás mutatkozik meg. Ritók Lajos lovainak gesztusnyelve egy magasabb rendű létezés zónáit jeleníti meg. A fenséges érzéséhez a szelíd és elnémult tekintet társul. A tanú tekintetével néznek lovai. Sajgó Ilona lovas képei egy idilli világot alkotnak. Kozmikus elemek közelsége és színek érzelemgazdag lüktetése a megtalált nyugalom és kiteljesedés vágyott képeit keltik életre. Sárosi Csaba küzdÅ‘tere a teremtett és megrongált emberi világ. A küzdelem a külsÅ‘ szabadtérben játszódik. A megrongált torony a meg-megújuló rohamokról beszél, viszont a figurák szembenállása a döntetlen és önmaguk ellen vívott harcok képzetét erÅ‘sítik.
Simó EnikÅ‘ képein a mozgás dinamizmusa és az elÅ‘rehaladás vágya fogalmazódik meg. A haladás a megérzés és a szabadon válassztott út irányába visz elÅ‘re.
Vetró András Szent György sorozata egy új ciklus az életműben. Szól az egyén feladatvállalásáról, a beváltható és elveszÅ‘ álmokról egyaránt. Ló és lovas egyensúlyozó összetartozása a fenn maradást is jelképezi egy virtuóz, alakot változtató képlékeny támadó ellenféllel szemben.
v Vetró B. S. András grafikái az emlékezés és képzettársítás együttes játéka. Az élÅ‘ világ egymásban életre kelÅ‘ szintézise.
Vetró B. Zsuzsa képein játék a mítoszokkal életrérzése jelenítÅ‘dik meg. A sárkány idomtalan jelenléte esendÅ‘séget és rokonszenvet kelt a nézÅ‘ben. Az eltérÅ‘ irányba nézÅ‘ tekintetek sajátos sorsokról szólnak, amelyeket a kompozíció szerkezti egysége egy sorsvállalássá köt össze.
Vincze László fehér-fekete grafikai a képzettársítások színes gazdagságát mutatják. Érzékeny vonalvezetés, lendületes változékonyság és megsokszorodó alakváltoztatás irányítja a légies képeket. Ló és ember szembeállítása képein emberi létezésünk ösztönre és rációra épülÅ‘ egységét teremti meg.
A XVIII. Incitato kiállítás képei több szállal kapcsolódnak elÅ‘zÅ‘ kiállítások képi világaihoz, viszont az idÅ‘ távlatából újra értelmezett témák az átértékelés nagyszerű képi játékait adják a nézÅ‘nek.
