2009
Incitato (2009) - A sportló 
Deák Ferenc

A céltudatos elindulás és a lehetséges megérkezés közötti pillanatok váltakozó képei várják az idei tárlatlátogatót. Dinamikus mozgás felfüggesztett gesztusai, kimerevített állóképei mutatják az irányított előrehaladást. Az erő és akarat egymásra hatása teremt dinamizmust, a lehetséges mozgás spontaneitása helyett egy ritmikusan szabályozott céltudatosságot. Ló és ember együttléte a személyiség egységének ellentétpárjait vetíti ki a ösztönre ránehezülő rációban és a célbajutás feltételezésében. Ez a folyamat az alkotás analógiája is az érzékelttől az egyszeri és megismételhetetlen kép létrehozásáig. 

Ábrahám Jakab az előrejutás egy-egy feszültséggel teli mozzanatát mutatja meg. A megélt élet lineális rendjét is leképező futam kiemelt epizódjai sűrítik a feszültségeket, kiélezett életklépeket tárnak fel. Az elrugaszkodó ló rámutat az irányító emberi akarat felelőségére és az általa kiváltott helyzet sorsszerű megtörténésére. Ábrahám Imola csikói egységet, a tiszta ösztönt fenntartó dinamikus életkedvet mutatják. Fogatba került lovai a keretekbe foglalt szabad mozgás próbáját, az összetartozás játékos együttlépésének vágyát mutatják. 

Börcsök Attila levonatai a vonalak mozgásában az univerzális létezésbe való bekapcsolódást teszik lehetővé. Az erős kompozíció egy szükségszerű és elrendelt történetet teremt. Vonalak szabályos ritmusa megmutatás és elrejtés kettőségét adják. Csutak Levente képein a ló közegében felértékelődik a női jelenlét, amely a kép ciklikus mozgásában időtlenséget és a dolgok folyamatos megtörténésének törvényszerűségét érzékelteti. 

Deák M. Ria lovas képei a gravitáció törvényétől mentes szubjektív térben jelennek meg. Az irányítottság biztonságos előrehaladást, törvényszerűséget jelent. Egy önmaga számára teremtett belső rend uralja a teret, amelyhez képest a külvilág visszahúzó erőit felszámolja. Deák Barna a cselekvő én terének akadálymezőt állít. A próba feszültségének pillanatában ragadja meg az ábrázoltat. Sugallat szerű vonalai fokozzák és kiemelik a most történik kulminációs érzését. 

Dimény András lóábrázolásai a felnagyítás hatásával és színeinek intenzitásával irányítja befogadói érzéklésünket. Gyakran arcnélküli tömbszerű ábrázolásával egy felső hatalmat képvisel a ló. Az idő mitikus végtelenségét hiteti el. Ennek a térnek a centrumában helyét kereső egyén esendő önmagunk tükörképeként jelenik meg. Erőss Sándor lóportréi a várakozás és visszatekintés magatartását hordozzák. Lovai behatároltságát az ismert táj konturjai vagy az ember közelségét jelképező karantén mutatja. Ferencz Ágnes pasztellje egy nyugodt együttlét állóképe. Ló és lovas szín és mozdulat együttesében egy várakozó és szemlélődő nézőpontot teremt. Képein nem kap jelentést a birtoklásvágy, az irányítás felértékelt szerepe. Ezért is egy nyugalmi állapot egységének természetképei jelennek meg. 

Majoros Áron szobra a mozgásban lévő részek működésével építi fel a nézőben az egész képzetét. Anyagszerűség és légiesség, megállított pillanat és elmozdulás, véletlenszerű és örökérvényű együttese látható. Miholcsa József kulturális kódokkal sűrített faragása a maga hálójában élő ember szemlélődése a világról. Feminim és maszkulin archetipusok duális együttese tart fenn egy leképezett hitvilágot és elfogadott értékrendet. 

Nagy Lajos fotói kiemelt pillanatképek a lóval kapcsolatot tartó ember életéből. A felfokozott erő feszültsége vibrál képein. Németh Marcell kompozíciója karcsú íveivel, lágy vonalaival és szimetrikus anyagformálásával gazdag asszociókat hoz felszínre. Formai zártságából adódó nyitottságával az örök visszatérés mítoszát jeleníti meg. 

Palásti Erzsébet konturokkal áterezet képei az ünnep végtelenségét emelik ki. A megmutatott pillanat szakrális jelentéssel teljesedik ki. A legyőzött vagy célbaért hős helyett egy biztonságot adó feminim erő veszi körül lóképeit. A markáns fekete vonalak jelölik ki a határvonalakat, amelyekben a színek expresszív intenzitása mellett is a gyöngédség és védelem mutatkozik meg a látható iránt. Szoláris sugarak lengik be a megismert tájat.
v Sárosi Csaba térplasztikájának lovai a kijelölt természeti tér szükösségétől rugaszkodnak el. A felhagyott hely egy átléphető szabad képzettársítást hordozó fal határterületét mutatja, viszont az alkotás közegéből kifele haladó figura félelmet kelt, a „rajtam kívül”-i (Babits) lét szorongató és ürességet feltételező előérzetéből. Grafikáján a megpróbáltatás után önmaga létezésére irányuló szemlélődő ló nem tart kapcsolatot a hajdani kupák idejével. A kép törésvonalaira helyezett dicsőség pillanatai a dekorativitásig lefokozott és megkérdőjelezett értékszembesítést mutatják. 

Sárosi Mátyás anyagcsere grafikája a létezés elemi részeit mutatja. Eltűnik a határvonal emberi és állati szféra között. A kimerevített és egy síkra helyezett szervek a szemléltető példázat és a felszámolás megmutatása. Simó Enikő képeit egy ritmikus mozgás uralja. Színfoltokból és részekből építkező mozaikja játékos átrendeződésben, folyamatos átváltásokban jelennek meg. A rész az egészhez való viszonyában nyer jelentést, ezért az autonóm térmezők összekapcsolódnak, hogy a lehetséges egy egésznek határvonalait mutassák meg. 

Vincze László tusrajza röngenképét adja a létezőnek. Lótornász lánya az örök változó feletti egyensúlyozást mutatja meg. Képein a ló jelképezte szabad hajlam bír irányító erővel. Vonalai anatomikus pontosság és véletlenszerű elhallgatás kettős határaira tevődnek. A kihagyás a sebezhető érzékeny felület és a fekete konok mélység együttese. Ürmös Péter képei a megformálás plasztikai játékát követik. A felszín és mélység rétegének felerősítése egy folyamatos előrejutás irányába mutató kimozdulást követ. Ellentétező színhatása drámai feszültséget teremt. 

A nézői szerepkör viszonyítási pontokat rendel a közös tematika ihlette munkákhoz. 
A kiállító művészek leképezett alkotáslélektana lehetőséget ad a ló abszolút értékrendjéhez társított magatartásunk és világképünk átrendeződésének betekintésébe.

2009, július 12., Kézdivásárhely 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Programming by: Pagelex™  |  Host by: BexHost.com