2008
Szeretettel köszöntöm Önöket a 16. INCITATO művésztábor záró kiállításán! 
Deák Ferenc

A Parthenón-fríz ókori görög harci jelenetei, Kolozsvári Márton és György sárkánnyal viaskodó Szent Györgyének bronzba öntött remeke, Leonardo Anghiari csatája, Gericault vágtatva harcoló császári tisztje, Rubens, Leukipposz lányaiért folytatott küzdelemének ábrázolása, az első világháború áldozatává vált Franz Marc lovai, Picasso égbekiáltó Guernica-ja, a lovat hadviselés, harc közben való ábrázolásának néhány vitathatatlan remekműve, de a téma művészettörténeti előfordulását még hosszasan sorolhatnánk. 

Az idei INCITATO tábor kétségtelenül a képzőművészet történetének egyik kedvelt témáját tűzte ki feladatul a meghívott művészek elé. A ló hadviselésben való ábrázolási hagyománya, a tökéletesen megformált harci eszköztől, a lovassal összeolvadó státusszimbólumon majd a harci szenvedély legkifejezőbb megjelenítőjén keresztül jut el modern, a háború „emberséges” oldalát képviselő jelentéséig. A ló mozgáskészsége, magassága, sebessége és teherviselése miatt vált kedvelt harci eszközzé, a művészi kifejezésben a vele asszociált erőt, eleganciát kölcsönzi a hadviselés gyakorlatának és válik implicite a hősiesség, harci tehetség és minden hadviseléshez kapcsolódó erény szimbólumává. 

Franz Marc az első világháború idején készült, idilli környezetben ábrázolt, tiszta, ártatlan energiát sugárzó lovai révén, a természet éltető erejét állította szembe az ember pusztító tevékenységével és alapozta meg egyszersmind a ló, mint a harc ártatlan résztvevője modern felfogásmódját. A ló a hadviselésben (is) az ember hű társa marad, életért vívott harcának segítője, társ, mellyel a halál előtti egymásrautaltság révén, különös kapcsolat alakul ki. Így válik a ló a méltóság, a feltétel nélküli szolgálatkészség, és feltétel nélküli szeretet, az erő, a bátorság egyetemes szimbólumává, és így örök aktualitásúvá.

A felkínált témát az idei tábor résztvevői szokásos technikájukhoz és formanyelvükhöz híven kezelték, rendkívüli változatosságot kölcsönözve a záró-kiállítás palettájának. A honfoglalás, népvándorlás, középkori lovagiasság, huszár-lovasság, vagy az első világháború történelmi realitásához való kapcsolódás mellett jelen van a Don Quijote-i hiábavalónak tűnő eszmei harc és Szt. György sárkány felett aratott biztos győzelmének kifejezése is. A napjainkban historikus szemléletmódot feltételező lovas harcábrázolás számos művészt konkrét történelmi asszociációkra késztetett. A múltbeli események összefoglaló jellegű, illusztrátori hűséggel felidézett jeleneteiben, a ló nem játszhat főszerepet a történelmet alakító Ember mellett: az események elengedhetetlen mellékszereplőjeként háttérbe szorul, a téma pedig a történelmi képsorok felidézésének kulcsává alakul.

Máshol, az ismert, kanonizált történelmi környezetből kiszakítva, a ló és lovas egyetemes értékű kapcsolatát tematizálják: az elszánt harcos, a győzedelmes hős, a kimerült katona, a harcművészet lovagi élvezetének élő büszke vitéz vagy a halál előtti pillanat már-már embertelen ijedtségében egyesülő páros villan fel a vásznakon. Mások a lovat emblematikus egységként ragadják ki a realitás környezetéből és avatják zászlóra tűzött eszménnyé, harci eszközök elengedhetetlen tárgyi kellékévé, a mitikus harc már-már mesésbe hajló szereplőjévé vagy egy évszázados eszmei harc olykor győzedelmeskedő, néha legyőzött jelképévé.

A hadviselés, a harc, a küzdelem a 20. századi világégések tragédiája után a mai ember számára alig jelenthet mást fájdalomnál, halálfélelemnél, veszteségnél. Mégis az idei tábor résztvevői a hangsúlyt a tragédiáról önkéntelenül áthelyezték a győzelemre, az elesett ló és lovas képéről a győzedelmeskedő méltóságos lovag eszményképére, a véres vereségről a továbbélő vitézségre, hűen képviselve és továbbvíve a körünkből tragikus módon eltávozott Tóth Ferenc szellemiségét és emlékét.
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Programming by: Pagelex™  |  Host by: BexHost.com