2006
Ló a cirkuszban
Salamon Ferenc tanár 

Sokarcú jelenség az ünnep s a történelem sodrában mindegyik arcán egyre változnak a vonások is. Az ünnepről gondolkozva egyszerre kell számbavennünk pogány eleink népi ló kultuszát, akik az oroszlánok földjéről lóháton érkeztek a Kárpátmedencébe, s a végleges letelepedésük után nem csak szeretve imádták, hanem szerelmesei is letten négylábú, hű társuknak, és a keresztség felvétele után koronázási szertartásainkat- a főpapok által celebrált középkori miséket, a lovagi tornákat - majd a kuruckor könnyű lovasságának pajkos unaloműzését, nem feledve a szabadságharc huszárait, a kollektív szenvedések eleven emlékeivel áthatott huszadik századi ünnepeket, hogy elérkezzünk a Ma ünnepéhez: a tizennegyedik Incitato Művésztábor tárlatmegnyítójához. 

A magyar lelkület a ló szeretetén is alapul, a minden háziállatok legszebbike a ló, az erdélyi embernek is a legtöbb hasznot ígéri, írta Kőváry László 1847-ben. 1895-ben Magyarországon közel kétmillió volt a lovak száma. Nyelvünkben 209 közmondás a lóval kapcsolatos, s az állandó lovas szókapcsolatokat szinte meg sem tudjuk olvasni. E terem gyülekezete ünnepel ma is, ám homlokunk mögött búvópatakként tudjuk, hogy patkót, lovat, vitézt, csatát, háborút, s miért ne mondhatnám ki: menyországot is vesztettünk ugyan, szétdarabolták testünket, de a pillanatnyi politikán túl mégis bennünk él az együvétartozás keseredés- csak az igenesek által voksolt- valósága. Amikor az emberek ünnepelnek- úgy tűnik- kilépnek az időből, avagy felfüggesztik a hétköznapi időt. Valójában másról van szó: az ünnepi lét különös és szokatlan intenzitásának egyik forrása, hogy ilyenkor sikerül jelenné változtatni a múltat és a jővőt is, legtöbbször egyszerre válik átélhetővé mindhárom idődimenzió.

Tisztelt ünneplő gyülekezet! Ha már Tóth Ferenc fegyverbarátom, a lovas művésztábor megálmodójának egyik oszlopos tagja, lovat adott alám, hogy e kiállítást megnyissam, kérem, hallgassák meg egynéhány szavam. Folytatnám azzal, hogy könnyebb a ló mellett gyalogolni, mint a szavakat fontolgatni, közmondás, melynek az az értelme, hogy nem könnyű dolog megfontoltan és bölcsen beszélni a 2006-os akrobatáló, cirkuszi ló, vagy „Ló a cirkuszban” témájú művészproduktumokról. Szűkítve a kört, képzőművészetről beszélni nem könnyű dolog, mert nincs olyan művészi elv vagy kimondott szó, melyet több kevesebb sikerrel ne lehetne vitatni. Mégis, kétségtelen, hogy vanna örök érvényű törvények, jelenségek, realizált művek a ló témában- technikájuktól függetlenül, bár dominál a tábori hangulathoz illő, kényelmes pasztell, amelyek a művészet körül topogó, kaméleonszerű félre- vagy belemagyarázott útvesztőjében a helyes irányt kutatják, s bizton kijelenthetem, hogy az idei táboriták meg is találták. Kár, hogy a mindenkori Mában, akár a művészek, akár a szemlélők közül nagyon keveseknek adatott meg, hogy ezt a helyes irányt felismerjék. E gondolat körébe tartozónak érzem Tar Károly egyik „mondatát”, mely szerint: (idézem) „Minden túros hátnak ló a neve”. Ezeket a sebeket hegesítették a tábor minden napján a cirkuszi ló alkotói. Csak súlyos és dörgedelmes társadalmi átalakulások tudják- tudhatják sokak hályagos szemét felnyítani s tudnak a művészet mindenkori, egyetemes lényegére rátappintani. Székely- meredeken fogalmazva: tisztában kell lennünk azzal, hogy a művész alkot, a szó valóságos értelmében részt vesz a teremtésben!

Tisztelt ünneplő gyülekezet! E megnyítóbeszéd elhangzása után kérem aprólékosan nézzenek körül, s e tenyérnyi, nem cirkuszian kerekded alakú, teremtett világunkban érezzék, érjék tetten az ünnepi hangulatot, s a megjelenített lovas alkotások röpítsék Önöket a szellem fennkölt magasságába. 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Programming by: Pagelex™  |  Host by: BexHost.com