2005
PEGAZUS szemünk fénye
Bálint Ágnes

Többször mondtuk: Kezdetben volt a LÓ. Egy ló, mint száz, akiből szelidítés után igavonó, majd táltos mén lett, apokaliptikus lovag és lófőszékely csatakancája, bájos amazonok „idomtársa”, hippodromok száguldó paripája, „lóerőmű”, Pegazus. 2006-ban cirkuszi akrobataló lesz a tábor előre megfontolt témája. Tudjuk, hogy ló nélkül nem lenne fehér ló mondája, nem lenne magyar történelem, de az egyetemes művészettörténet is nagyon hiányos lenne. Altamira barlangja is unalmasabb lenne. Fadrusy „Mathias Rex”-sze sem állna ki olyan merészen és fenségesen „Cluj-Napoca” főterére ércparipa nélkül. Szeretjük a lovakat, akkor is, ha Mohácsra és későbbi nagy veszteségeinkre gondolunk. Imádjuk a lovakat, mert nem ők a felelősek a nemzeti tragédiákért, a pusztításokért, 1848-49-ért, 56-ért – a hiábavaló „lóhalálokért”. Ilyen és ezekhez hasonló gondolatokkal érkeztünk Tóth Ferencék (a művésztelep nagylelkű atyja, igazgatója, Daragus Attiláék, Darvas Csabáék táborába. Ők engedték hozzánk jönni a lovakat, a PEGAZUSOKAT, mint Sütő András a szavakat. S milyen szavakat! Valóban felszárnyazott nemes gondolatokkal látott munkához a fent említett 23 képzőművész. A tábor biztosította anyagi lehetőségek, a kirándulások, a szép táj, a gazdag dokumentációs anyag, a közös műterem, és a résztvevők szakosodása révén változatos technikákkal, különböző felfogásban dolgoztunk valamennyien. A tábor megfiatalítása, a „Big Brother” együvétartozás érzése, „kényszere” jótékonyan hatott fiatalra, idősre. Tanultunk egymástól a látásmód külömbözősége és a kivitelezési, kifejezésmódbeli bonyodalmak folytán. Ahány művész annyi féle, sőt még több pegazuskép, - szobor készült a bálványosi „lóforrásnál”.

A táborozás két hete alatt a társaság zöme ötnél több (kettő kötelező) kiállításra ért munkát készített, vázlatot még többet, mivel azok később itthon is felhasználhatók. Visszahoztuk a mitológiából a múlt lovait, de a jelen pegazusait is ábrázolták azok, akik a modernebb művészeti irányzatok felfogásában igyekeztek alkotni. Ezek persze elvontabb plasztikai szülemények. Művészneveket nem említek, mert mindenki megérdemelne legalább egy méltató bekezdést. Lényeges, hogy hozzuk vissza a lovakat, az elveszetteket is, bármilyen formában, bármilyen úton-módon: csillagporos tejuton, vagy Észak-erdélyi autopalyán.visszajönnek a pegazusok, jelképesen felmentő seregekben, ha hiszünk a szeretetben, a jóravaló emberségben. Ez nemcsak magunkbak szól! Jönni fognak, mert jönnie kell egy jobb és szebb „lovagi” kornak, melyben az újratáltosodott paripák nem tűzet okádnak majd, hanem bizalmunkat, büszkeségünket erősítik, szivünket melengetik.

-    Egy szó mint száz: Lódobogást kapott a szívünk...
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Programming by: Pagelex™  |  Host by: BexHost.com