2000
Incitato a millennium szellemében
Inzce László

A téma kimeríthetetlen, hiszen mindig lesznek lovak, lovassportokat kedvelő művészek, illetve az ilyen témájú művészeti alkotások iránt érdeklödő közönség is. Szerintem mindenik tárlatban van valami többlet az előzőekhez képest, ezért mindig úgy érezzük, hogy az idei kiállítás jobb, szebb az előző évinél. Az idei kiállítás egyediségét a pogány és keresztény képi szimbolika összegzése biztosítja, itt az oltár és a jurta békésen áll egymás mellet a teremben. A képek egymás folytatásaként foghatók fel, együttesen az idő öröklétéből való kizökkentését ábrázolja, csoportképet alkotva az időben.

Elhangzott az Incitato 2000 művésztábor zárókiállításán


Incitato... és ami az idén vele jár
Máthé Éva

„... Gondolom a vissza-visszatérő vagy a Fortyogó édenkertjében előszőr alkotó művészeknek ez maga a Paradicsom: egymásra figyelő művésztársak, nagylelkű szponzorok, munka után kirándulások, bor, pálinka, termékeny beszélgetések, végtelen nagy dumapartik. Néha biztosan összezürdülések is... A fürdő szállodája körüli, szinte világon túli békességgel körülvett kert az égig érő fákkal, kőbe, fába zárt lovakkal olyan mély csendbe süpped, hogy néha még az avítt famedencében bugyborékoló borvíz gyöngyözésének gyenge hangja is hallatszik...” 

„... A nagyobbik terem közepén felállított, ágakból összekötözött, szimbolikus jurtából Szent István szigorú szobortekintete kísérte nyomon a művészeteket. A falakon büszke, olykor szomorú szemű paripák ágaskodtak a festményekbe, grafikákba belemerülve, tanulságául annak, hogy a kétezredik évforduló tájékán létezett egy Incitato művésztábor, melynek fő szereplője az alkotó ember, és annak egyik legjobb, leghűségesebb barátja, a ló volt...” 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Programming by: Pagelex™  |  Host by: BexHost.com