1999
Tétova szavak az Apokalipszis lovairól
Bajna György

Vajon felszabad-e bontani a pecsétet ma, amikor már tudjuk, hogy mit hoz a hátán a négy paripa? Máris bujhatunk hegyek gyomrába és tömhetjük viasszal fülünk, miként Odüsszeusz szirének hangja elől? Elbújhatunk sikoltó harsonák zengésétől?

Nem mennydörgető szóval mondom, mint lelkes állat Jánosnak a jelenésekről írt látomásaiban, csak alázatos emberi hangon: jöjjetek és lássatok 18 látó és két apród miként komponálta meg az apokalipszis szimfóniáját, hogy ha már fújniuk kell, legyen kottája is az angyaloknak.

Ritkán látni ennyi érzékeny lelkű embernek ilyen egyhangú és egyértelmű üzenetét. Ez annál is inkább értéke e tárlatnak, mivel hányszor beszélünk úgy életadó édesanyánk nyelvén, hogy szavaink értetlenek maradnak.

Jöjjetek és lássátok nyájas műélvező tárlatlátogatók, hogy egy idegen nyelv, a képzőművészet nyelve mint válik közössé valamennyiünk számára. Jöjjetek és lássátok, hogy miért vétek elzárni lelkünket a szeretet elől. Nincs itt arany trónus, a Bárányt sem látni, kinek vére pedig naponta folyik mert éles gyilkokkal sebezzük, hogy aztán mégis úgy térjünk mindnnapi apró apokalipszisek után nyugovóra, mintha megérdemelnénk a lelkünkre békét hozó csendet. Jöjjetek és lássátok a lovakat: a fehéret, a vereset, a feketét, a sárgát, de lássátok látva a többit is. 

Szeressétek őket, nem úgy mint azokat, akiknek nyerítése már rég halott madár. Szeressétek, mert nem a lovak a felelősek a pusztulásért és a pusztításért! Ők hoznak ránk felmentő sereget egyszer.

Jöjjetek és lássátok e látó embernek üzeneteit és halljátok látomásom: Mindig jönni fognak lányléptű lovakon, mindig jönni fognak, míg hiszünk a szeretetben, fognak jönni hadak, Tejút porát felkavarók, áldott lovakon érkeznek, táltos paripákon, kik nem tüzet okádnak, hanem szívünkkel kerített pitvarunkba érve lehajtják nagy, kedves fejüket ölünkbe.

Elhangzott a kézdivásárhelyi kiállítás megyitóján, 1999. Július 18-án


Ló és lovas – erő és akarat – tér és idő
Gáspár Sándor

Az Incitato Művésztábor a magyar társadalom megújulásának egyik kulcsfontosságú eseményét idézi nevében. A XIX század korszerűsödő társadalma Széchenyi felhívására válaszolva, a lótenyésztés korszerűsítésével jelezte, tud előre lépni, tud az idő kihívására új eredménnyel válaszolni. Incitato a csodálatos magyar versenyló, vérvonala szakmai alapfogalom. Neve mozgásra, serkentésre biztat, a szó képzőművészeti táborként jelzésértékű. Ma is megújulásra törekszik a világ, a művészet különösen. Évszázados kisérletsorozat igazolja, hogy az állandó útkeresés, kisérletezés csak a műhelynek fontos, a világot- közönséget, társadalmat, az időt- az állandó értékünek bizonyuló nagy alkotások érdeklik.

Az Incitato tábor állandó kiállítása Szentkatolnán van, vándorkiállítása hol Kecskeméten, hol Marosvásárhelyen. Ezek a képek csak töredékét és kisebbik részét jelentik a Szentkatolnai állandó kiállításnak. Ha ez a töredék, milyen lehet az egész? A többi is ugyanilyen, de több, nagyobb, gazdagabb. Értékelésünk emberi, tehát esendő, de műalkotásokra vonatkozik, amelyeknek lényegük, hogy tökéletesek.

Ezer esztendővel ezelött ló nélkül nem lett volna honfoglalás, ló nélkül nem születik meg sem a csodaszarvas sem a fehér ló mondája, de ló nélkül nincs mese a táltosokról sem és a ló nélkül nincs magyar nép. Nem születik meg és nem maradt volna meg a történelem folyamán. Ló nélkül művészet sincs. Altamira barlangrajzai, a sziberiai tajga meg sztyepp sámánjainak eszközei, a görög Pegazus, de Fadrusz János érclova Mátyás alatt Kolozsváron mind mást jelentenek, de mindegyikükben ott érezzük azt a csirát, ami Dálnol- Szentkatolna- Fortyogó- fürdő, Sepsibesenyő- Katrosa- Bálványos- Szent Anna tó vonalán, Haromszéken szökken szárba és ezekről a falakról is eláraszt bennünket.

A művésztábor rendező elve – a megadott téma – a találkozás két- három hetes szakaszát kinyújtja egész esztendőre. Már most készülnek a vázlatok, már mérlegelik az ötletet, melengetik, csiszolgatják, aztán elvetik, újat keresnek. A megadott téma sokaknak szilárd kiindulópontot nyújt, amelyre biszton támaszkodhatnak...

Részlet a marosvásárhelyi kiállítás megnyitójából. Ehangzott 1999. November 19-én 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Programming by: Pagelex™  |  Host by: BexHost.com